Bemutatás
A magyar kártya lapjai Fiedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának alakjait, illetve a mű egyes helyszíneit, jeleneteit ábrázolják. Bár nevezik svájci vagy helvét kártyának is, nem Svájcból származik. A Tell-kártya legrégibb ismert példányát Schneider József készítette Pesten, a múlt század harmincas éveiben.
A teljes csomag 32 lapból áll. A magyar kártya négy színe a német kártyához hasonlóan a piros, a tök, a zöld és a makk. Mindegyik szín nyolc lapot tartalmaz: egy-egy VII-est, VIII-ast, IX-est, X-est, alsót, felsőt, királyt, ászt. A VII-estől a X-esig terjedő lapok a számos kártyák, az alsó, a felső, a király és az ász a figurák vagy alakos lapok.
Játékok
Feuer
Máriás
Zsír
Feuer (tűz)
Játszhatják hárman, négyen, öten hatan stb., még kilencen is.
A játék célja: Az osztás után megtartott lapokból történő licitálás, majd a kicsapott lapokból egy, illetve adott esetben három lap cseréjével a legmagasabb értékű kéz kialakítása a kézben lévő azonos színű, illetve azonos figurájú lapokból. A játék célja harmincegyet elérni.
A játék menete: Osztáskor mindenki három lapot kap. Az osztó, miután magának is vett három lapot, hármat nyitva az asztalra tesz. Játsszák úgy is, hogy az osztó megnézheti a maga lapját, de anélkül, hogy az asztalra teendő hármat láthatná, és ha jónak találja, megtartja, ha nem, kidobja az asztalra és a tulajdonképpen kirakandó hármat tartja meg. Játsszák úgy is, hogy az asztalra négyet tesznek ki, ez esetben nem lehet válogatni.
Most megkezdődik a cserélgetés. Az első az asztalon fekvő lapokból felvehet egyet és egy rosszat tesz le helyette.
A kártyák értéke: király, felső, alsó, tízes 10
hetes 7
nyolcas 8
kilences 9
ász 11
Tehát, akinek kezében ász, felső és alsó van egy színből, az nyert és tüzet mond.
Tűz kimondása után nem lehet cserélni.
Vannak figurák is. Figura minden kártyából három egyforma, pl. három nyolcas. Értéke 30 és ½..
Ha valakinek olyan lapja van, hogy a felveendő kártyával már nem javíthat, de még harmincegye nincs, az passzt mond.
Passz után még mindenki vehet egyszer, de a passzoló már nem vehet.
Ha három kártya fekszik az asztalon és ez három jobb, mint a kézben lévő lap, kicserélhető egyszerre mind a három.
Két ász 22-t számít, tehát jobb, mint egy színből 21.
Egyenlő lapok esetén nincs előny, hanem osztozkodnak a nyereségen.
Természetesen csak az egyszínű lapok számítanak. Ha valakinek piros ásza, piros nyolcasa és tök tízese van, akkor annak pontszáma 19, mert csak a piros ász és piros nyolcas számít.
Akinek legkevesebbje van, az fizet be a kasszába. Rendszerint háromszor lehet befizetni. Aki kibukott, vagyis aki mind a három tétjét már befizette, az nem játszik. Nyert az, aki legutoljára marad, vagyis az, akinek marad még befizetetlen tétje.
Egyenlő kevés pontszámok esetén mindkettő vagy esetleg több is fizet egyszerre.
Akinek osztáskor 31-e van, az azonnal tüzet kiálthat és ez esetben a többiek nem cserélhetnek.
Máriás
A máriás-nak semmi összefüggése sincs a szép Mária névvel, ez az elnevezés a francia mariage szótól ered, ami magyarul annyit jelent, hogy házasság. A filkó és a király házasságáról van szó benne, mert a máriásban csak úgy szerezhetünk pontokat, ha ez a két képes kártya együtt jár. A két játékos mindegyike öt-öt kártyát kap, az első kihív, a második pedig üt vagy egy közömbös kártyát dob ki. Akinek valamely színből együtt van a filkója és a királya, az e címen húsz pontot bemondhat, de csak akkor, ha már van otthon egy beütött ásza vagy tízese. Az első bemondott filkó és király kivételesen negyven-et ér, s az a szín az adu, amelyből ezt az első negyven pontot bemondták. A hívásoknál minden kihívott kártyát csak ugyanabból a színből egy nagyobb kártyával vagy adukártyával lehet beütni. Minden ütés után a játékosok egy-egy új kártyát vesznek le a talonból, s a játéknak akkor van vége, amikor már nincs egyetlen kártya se a játékosok kezében. Ekkor mindenki összeszámolja a húszas – illetve negyvenese – bemondásait, hozzáadja a hazavitt ütések közt levő ászokat és tízeseket – mindegyik tíz pontot ér – s akinek végül több a pontja, az a partit megnyerte. Haragudni azonban annak sem szabad, aki a játékot elvesztette.
Kártya-kódex (1898)
Zsír
A „zsír” az egyik legkönnyebben elsajátítható, magyar kártyával (32) lap játszott játék.
A játék célja: Az ütésekben minél több ún. zsír, azaz ász, valamint tízes elvitele.
A játék menete: Az osztó az alaposan megkevert kártyacsomagot a játékostársának emelésre felkínálja, majd az emelés után először partnerének, majd magának 4-4 lapot oszt és a maradék lapokat talonként az asztalra helyezi.
A lapok megtekintése utén az osztó ellenfele hív először. A játék folyamán a lapoknak sem a színe, sem a rangsora nem számít, egy hívott lapot elütni mindig csak az azonos értékű (alsót alsóval; kilencest kilencessel) lappal lehet, illetve az állandó ütőlapok – a hetesek – valamelyikével.
A kihívott lapra minden esetben tenni kell, azaz valamilyen módon ütni vagy egy semleges lapot eldobni rá. Ütés esetén lehetőség van a lapok további ütésére is, azaz a hívott kártyát többször is meg lehet ütni. Egy ütésbe mindkét játékosnak azonos számú lapot kell tenni, azaz például ha a hívó esetleg harmadik lappal is megütötte a hívást, akkor az ellenfelének is kötelező harmadik lapot beletenni az ütésbe.
Az ütés végül azé a játékosé, aki utojára tett az ütésbe a hívással azonos értékű lapot vagy hetest.
Az ütés elvitele után a játékosok a talonból kiegészítik a lapjaik számát négyre, illetve a talon elfogyásakor egyenlő számúra.
Mindig az húzhat először a talonból, aki az ütést vitte, illetve őt illeti meg a következő hívás joga is.
Az összes ütés elvitele után a játékosok a saját ütéseikben összeszámolják az ászok és tízesek számát. A játékot az nyeri, akinél több zsír van. Előfordulhat, hogy mindkettőjüknél 4-4 zsír van, ilyenkor a játék döntetlen.
Szokás a zsírok számát írni, és 50, esetleg 100 pontig játszani. (Egyes helyeken döntetlen esetén azt a játékost tekintik nyertesnek, aki az utolsó ütést vitte és írás esetén ilyenkor 5:4-re az ő javára írják a leosztást.)
Az egymás után következő leosztásokban szokás váltva osztani, de szoktak osztani ún. büntető osztás szerint is. Ez azt jelenti, hogy az első partiban vesztes addig oszt, amíg egyik partiban legalább hat zsírt el nem visz, azaz kártyás nyelven szólva „fel nem nyeri magát”.
Preferánsz
Ama kevés játék közé tartozik, amelynél pusztán az ütések száma dönt.
Hárman játsszák. A legkisebb lapot húzó játékos oszt elsőnek, a jobbján ülő játékos hív ki az első ütéshez.
Az osztás és a játék iránya jobbra mutat. Minden játékos 5-5 lapot kap, azután az osztó két lefedett lapot talonként az asztal közepére helyez, utána ismét 5-5 lapot ad mindegyik játékosnak.
Tehát a játékosok kezében 10-10 kártya van ennek megfelelően a játékban tíz három lapból álló ütés keletkezik.
A színek rangsora: legalacsonyabb a makk, következik a zöld, majd a tök, végül a piros.
A licitálásnál hatféle játékra lehet vállalkozni.
1. Makk adu 4. Piros adu
2. Zöld adu 5. Betli
3. Tök adu 6. Adu nélküli
E sorrend egyszersmind a rangsort is megadja. A sorrendben később álló játék rontja az előtte lévőt. Az első játékos egyes játékot mond, ami makk adut jelent, a második csak kettőst mondhat, utána a harmadik hármast. Ha valaki nem akar licitálni, passzolhat, ez esetben azonban abban a licitálásban többet nem vehet részt.
A sorrendben előbb ülő játékos tarthatja az utána bemondott legmagasabb játékot. Esetünkben az osztó jobbján ülő játékos (aki mindig az első a sorrendben) azt mondhatja, hogy: tartom a hármast.
Ha a sorrendben első játékos passzol, a tartási jog átszáll a második játékosra. A nyilatkozás körben történik, amíg vagy el nem jutottak a legmagasabb (hatos) játékig, vagy alacsonyabb játéknál meg nem állapodtak.
A licitálást azonban megelőzi a kézből való bemondás.
Az osztás befejezte után a játékosok sorra nyilatkoznak, hogy tisztán kezükben levő lapokból, a talon két lapja nélkül nem vállalkoznak-e játékra.
Az a játékos, aki kézből akar játszani, kijelenti: Kézből játszom.
Erre a többi játékos is nyilatkozhat az ülés sorrendjében. Megnevezi a játékot vagy annak számát.
A később nyilatkozó csak magasabb játékot mondhat az előtte szólónál. És minden játékos kézbőli licitálásnál csak egyszer beszélhet.
A kézbőli játék és a rendes játék között tarifális különbség van. Minden játék díja a számának megfelelő egység.
Pl. az adu nélküli díja 6 egység, kézből bemondva azonban minden játék díja egy egységgel emelkedik. Kézből bemondott adu nélküli játék díja 7 egység:
Fő különbség a kézbőli és a rendes játék között a licitálás módján kívül az, hogy a kézbőli játéknál a felvevő tisztán a kiosztott lapjaival játszik., míg a rendes licitálásnál a felvevő felveszi a két lapból álló talont és két legalkalmatlanabb lapját (mely kedvezőtlen esetben lehet a talon is) lefedve leteszi helyette. A talon fejében letett két lapot az ellenfelek csak a játék végén tekinthetik meg. A talon két lapját mind a három játékos megtekintheti. Kézbőli játéknál a talont csak a játék végén nézhetik meg a játékosok. A licitálás után a felvevő a talon kicserélése után magasabb játékot is játszhat, mint az, melyet a licitálásnál elvállalt.
A játék célja legalább hat ütést csinálni.
A felvevő két ellenfele ellen játszik.
Ha a felvevő nem vitt haza hat ütést, elvesztette a játékot.
Kivételt képez a betli, ahol a felvevő elvesztette a játékot, ha ütést csinál. Itt ugyanis arra vállalkozik a felvevő, hogy egy ütést sem visz haza.
Legmagasabb lap a disznó, utána csökkenő rangsorban a király, felső, alsó, tízes, kilences, nyolcas, hetes.
Színre színt kell adni: adus játékoknál ha nincs szín, adut kell rátenni, ha nincs adu, bármely színt dobhatunk.
Az ütés azé lesz, aki a kihívott színből a legmagasabb lapot, ha adu is van az ütésben, a legmagasabb adut adta az ütéshez.
Aki ütötte az ütést, hív ki a következő ütéshez.
Elsőnek az osztó jobbján ülő játékos hív ki, kivéve az adu nélküli játékot, ahol a felvevő balján ülő játékos hív elsőnek a felvevő alá.
Kontrázni és rekontrázni lehet. A kontrázás ténye a tarifát megkétszerezi, a rekontra megnégyszerezi.
Játsszák úgy is, hogy bizonyos összeget tesz minden játékos egy közös kasszába. A nyertes a kasszából kapja a díjazást, ha veszít, befizeti a veszteségét. Általában úgy játsszák, hogy a felvevő mindkét ellenfelének fizet, vagy mindkettőtől kap, aszerint, amint nyert vagy veszített.